"Amikor
úgy érezzük, hogy már semmi sem maradt, jártányi ereje sincs az
embernek, akkor még mindig óriási tartalékaink vannak, amire átkapcsol
az ember agya. Ezt én már rég tudom, de mindig meglep, hogy mennyire
okosan vagyunk mi megkreálva. Az biztos, hogy az az értelem, ami
létrehozott bennünket, az lényegesen magasabb szintű, mint mi, és
pontosan tudja, hogy miért kreált bennünket ilyenre."
Ezt írta 2017. január 6-án délután hajónapjójába Fa Nándor, valahol a Horn-fok előtt, "ahol jóval a jéghatár fölött több jéghegy is sodródik”, amikor már 61 napja hajózott nonstop versenyben a Föld körül, egyedül, de mégsem magányosan az általa tervezett és épített 60 lábas vitorlás, a Spirit of Hungary fedélzetén.
Akárcsak én, a kedves olvasó is biztos sokat hallott már Nándiról, barátjával, Gál Józseffel közösen hajózták körbe első magyarként a Földet Szent Jupát nevű hajójukkal, majd 1992-ben ő volt az első nem francia versenyző a leghíresebb, egyszemélyes földkerülő vitorlásversenyes, a Vendée Globe-on és rögtön 5. helyen végzett. 2016. november 6-án a franciaországi Les Sables-D'Olonne-ból indulva futott neki 63 évesen a harmadik Vendée Globe-jának, és jelenleg a legdélibb szárazföldi pont, a Dél-Amerika csúcsún lévő Horn-fok felé hajózik, úgy, hogy a 8. helyen áll, a 29 indulóból megmaradt 18 versenyző között. Úgy, hogy a teljes mezőnyből ő az EGYETLEN versenyző, aki nem tenger vagy óceán partján élő, hajós nemzetből származik.
Bár a mai információtechnológia mellett sokkal többet tudunk a versenyről valós időben, mégsem értettem volna meg, mekkora teljesítmény is ez, ha Ruják István és Füzi Péter barátaim, akik maguk is vitorlásversenyzők voltak, nem tesznek közzé Nándi heroikus küzdelméről kiváló írásokat.
Azóta folyamatosan követem a bejegyzéseket, olvasom a hajónaplót, feliratkoztam az élő bejelentkezésekre a VG stúdiójából, egyszóval, teljesen rabul ejtett, nemcsak az, hogy van egy ilyen kivételes magyar versenyzőnk, aki 63 évesen és hihetetlen felkészülten képviseli hazánkat a világ előtt, hanem az egész verseny szellemisége, az, amilyen alázattal állnak a versenyzők és az egész team a verseny, a feladat és egymás előtt. Ahogy próbálják egymást segíteni, bátorítani, ahogy szurkolnak annak, hogy a másik meg tudjon oldani egy nehéz helyzetet.
Mert hogy ez a verseny nem az egymás elleni küzdelemről szól, ahogy ezt Fa Nándor is végtelenül szimpatikusan üzente több bejelentkezésében. A maga elé kitűzött feladatot akarja megoldani, úgy, ahogy ezt előtte eltervezte, ha törik, ha szakad. És mindezt egy lenyűgöző hajó fedélzetén, amelyet Spirit of Hungary-nek, azaz Magyarország Lelkének/Szellemiségének nevezett el. Hát nem szenzációs? Szerintem ez a magyarok igazi szellemisége, és akár tud róla Nándi, akár nem, fantasztikusan sokat jelent ez nemcsak nekünk, magyaroknak, de az egész világnak, amikor a magyarokról alkotnak képet, véleményt.
Isten segítsen utadon, Nándi, jó szelet, várunk nemsokára Les Sables-D'Olonne-ban!
Ezt írta 2017. január 6-án délután hajónapjójába Fa Nándor, valahol a Horn-fok előtt, "ahol jóval a jéghatár fölött több jéghegy is sodródik”, amikor már 61 napja hajózott nonstop versenyben a Föld körül, egyedül, de mégsem magányosan az általa tervezett és épített 60 lábas vitorlás, a Spirit of Hungary fedélzetén.
Akárcsak én, a kedves olvasó is biztos sokat hallott már Nándiról, barátjával, Gál Józseffel közösen hajózták körbe első magyarként a Földet Szent Jupát nevű hajójukkal, majd 1992-ben ő volt az első nem francia versenyző a leghíresebb, egyszemélyes földkerülő vitorlásversenyes, a Vendée Globe-on és rögtön 5. helyen végzett. 2016. november 6-án a franciaországi Les Sables-D'Olonne-ból indulva futott neki 63 évesen a harmadik Vendée Globe-jának, és jelenleg a legdélibb szárazföldi pont, a Dél-Amerika csúcsún lévő Horn-fok felé hajózik, úgy, hogy a 8. helyen áll, a 29 indulóból megmaradt 18 versenyző között. Úgy, hogy a teljes mezőnyből ő az EGYETLEN versenyző, aki nem tenger vagy óceán partján élő, hajós nemzetből származik.
Bár a mai információtechnológia mellett sokkal többet tudunk a versenyről valós időben, mégsem értettem volna meg, mekkora teljesítmény is ez, ha Ruják István és Füzi Péter barátaim, akik maguk is vitorlásversenyzők voltak, nem tesznek közzé Nándi heroikus küzdelméről kiváló írásokat.
Azóta folyamatosan követem a bejegyzéseket, olvasom a hajónaplót, feliratkoztam az élő bejelentkezésekre a VG stúdiójából, egyszóval, teljesen rabul ejtett, nemcsak az, hogy van egy ilyen kivételes magyar versenyzőnk, aki 63 évesen és hihetetlen felkészülten képviseli hazánkat a világ előtt, hanem az egész verseny szellemisége, az, amilyen alázattal állnak a versenyzők és az egész team a verseny, a feladat és egymás előtt. Ahogy próbálják egymást segíteni, bátorítani, ahogy szurkolnak annak, hogy a másik meg tudjon oldani egy nehéz helyzetet.
Mert hogy ez a verseny nem az egymás elleni küzdelemről szól, ahogy ezt Fa Nándor is végtelenül szimpatikusan üzente több bejelentkezésében. A maga elé kitűzött feladatot akarja megoldani, úgy, ahogy ezt előtte eltervezte, ha törik, ha szakad. És mindezt egy lenyűgöző hajó fedélzetén, amelyet Spirit of Hungary-nek, azaz Magyarország Lelkének/Szellemiségének nevezett el. Hát nem szenzációs? Szerintem ez a magyarok igazi szellemisége, és akár tud róla Nándi, akár nem, fantasztikusan sokat jelent ez nemcsak nekünk, magyaroknak, de az egész világnak, amikor a magyarokról alkotnak képet, véleményt.
Isten segítsen utadon, Nándi, jó szelet, várunk nemsokára Les Sables-D'Olonne-ban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése