Aggodalmak és remények - Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek főpásztori üzenete Szent Család vasárnapjára

Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek atya a Szent Család vasárnapjára kiadott, a tegnapi és mai szentmiséken felolvasott körlevelében az európai keresztnységgel kapcsolatos, benne élő aggodalmakat, ugyanak­kor a lelkét betöltő reménységet és örömet is megosztotta a hívekkel.

A körlevél ide kattintva olvasható.

Úgy vélem, sokunk szívéből beszélt!

Magyarország legfontosabb nemzeti ünnepére

Barsi Balázs atya gondolatai:
Nyelvünkben a "ház" és a "haza" szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium.

Fogalmazzunk katolikus módra, azaz egyetemesen, senkit sem kirekesztve! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy családnak tekintette népét, amelynek anyára van szüksége, s ezért azt a Szűzanya pártfogására bízta. Ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is). Protestáns testvéreink számára Szent István tette a mai Evangélium fényében azt üzeni, hogy első királyunk maradandó közösséget akart létrehozni, és mint mélyen hívő ember, felelős vezető nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem mert Istenre építeni, s élete végén bizalommal az isteni gondviselésre hagyatkozni. Az ország felajánlásának gesztusa nem keresztény, de egy Istenben hívő testvéreink számára is jelentéssel bír: nekik azt mondhatjuk, hogy ezzel a cselekedettel az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és népét. Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott honfitársainknak pedig elmondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette országát. Csak megrögzött ateista, gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad ünneplő szívünkből.

Urunk, Jézus Krisztus, aki Szent István királyunkban olyan vezetőt adtál nemzetünknek, aki saját életét és a rá bízottakat egyaránt Hozzád kötötte, s országunkat építve az Atya örök országának eljövetelén munkálkodott, az ő közbenjárására add meg kegyelmesen, hogy mi is Rád mint sziklaalapra építsünk életet, családot, közösséget, országot.

2017. augusztus 20. - Vasárnap, Szent István király

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki
   meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez
   hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
   süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert
   sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat,
   ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
   Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az
   összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
   beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított,
   mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29

Tudod ki volt Olofsson Károly? Ő Placid atya, akinek nem fogod elhinni az élettörténetét...

A XX. század egyik nagy tanúja, aki elítélt papként 10 éven át tartotta a lelket fogolytársaiban a Gulágon, 101 évesen visszaköltözött Teremtőjéhez - jelentette ma este a Magyar Kurír.

Életéről 97 éves születésnapján a Magyar Rádiónak adott interjút.

Folyékony modernitás, változó hatalom, félelmek és fogyasztói társadalom - meghalt Zygmunt Bauman, egy érdekes baloldali gondolkodó

Hétfőn reggel teljesen véletlenül fedeztem fel hajnali sajtópásztám során egy hírt arról, hogy 91 éves korában meghalt Zygmunt Bauman, Angliában élő, eredetileg lengyel származású szociológus, filozófus, baloldali gondolkodó, aki behatóan foglalkozott a modernitás, a holokauszt, a fogyasztói társadalom és a globalizáció kutatásával.

Be kell valljam, soha nem hallottam róla korábban, de ahogy végigkutattam az itthon elérhető anyagokat, a szociológia és filozófia szakmán túl más sem nagyon foglalkozott vele, a halála kapcsán jelent meg róla hír és egy kis "irányított" recenzió az Indexen, illetve előkerült egy 2013-as interjú a Magyar Narancsban, amelyet Bauman egy budapesti látogatásakor készítettek. Természetesen ezek az írások mind alapvető ideológiai irányítottságúak, a baloldali gondolkodót és a népszerű-tudományos balliberális kérdésköröket emelik ki, és természetesen alárendelik az írásokat a médiumok mögötti politikai háttér céljainak.

A számomra "legfüggetlenebb" hír a Magyar Nemzet Online oldalán jelent meg, kiemelve azokat a gondolatokat, amelyek a globalizáció és a fogyasztói társadalom veszélyeiről és következményeiről szólnak:

„A területi alapú szuverenitás ma már csak illúzió: a hatalom nagy része elpárolgott a magasba. Globális folyamatok zajlanak: multinacionális vállalatok és tőzsdék mozgatják a pénzt, és ezzel a munkahelyeket is cibálják egyik helyről a másikra. A politikai intézmények nem tudják őket irányítani, hiszen ezek mind helyhez kötöttek. Így elválik egymástól a cselekvési képesség és annak felismerése, hogy mit is kellene cselekedni. Ezért vagyunk interregnum állapotban, ezért érezzük úgy, hogy nem vagyunk urai annak, ami velünk történik."

A megoldást állítása szerint ő sem tudja, viszont úgy véli: a megoldás feltétele, hogy megváltoztassuk a gondolkodásunkat, amely jelenleg a fogyasztást és a gazdasági növekedést helyezi középpontba.

Visszatértem tehát az eredeti, közösségi médiában megosztott hírhez, amelyhez egy rövid kis videoanimáció is csatlakozott az Al Jazeera arab hírtelevízió Facebook oldalán, ahol Bauman a boldogságról beszélt. Rákattintottam, lesz, ami lesz...

Azután azonnal megkerestem az egész interjút, amelyből a kis animáció részleteit vették, itt tekinthető meg, sajnos csak angol hanggal és angol feliratokkal, 1:40-től érdemes nézni, kb. 25 perc, nagyon jól követhető:

Nyitott füllel és elmével, kritikusan kell hallgatni, mert természetesen vannak benne rejtett aknák. De ha hajlandók vagyunk lepucolni az előítéleteinket, eltekinteni kommunista múltjától és baloldali (nem balliberális!) eszmei irányultságától, akkor olyan megközelítést adhat nekünk a mai világhoz, a most zajló folyamatokhoz, társadalmi és gazdasági változásokhoz, ok-okozati összefüggésekhez, amely legalábbis nekem sokat segített abban, hogy egy kicsit jobban megértsem, mi is zajlik körülöttünk.

A helyzet nem egyszerű, sőt, nagyon komplikált. Meglátása szerint olyan, nagy tehetetlenségű társadalmi folyamatok zajlanak, amelyeket nagyon nehéz irányítani, eltéríteni, megmozdítani. De a riporter kérdésére a végén elmondja, hogy a jelenségeket és lehetséges reakciókat, változásokat tekintve rövid távon pesszimista, hosszú távon azonban optimista.

Hosszú távon én is bizakodó vagyok. Csakhogy az emberiség észhez térésében a Gondviselésnek lesz a legnagyobb szerepe...

Wass Albert az első pár oldal alatt rabul ejtett - 109 éves lenne a nemzet lelkiismerete

1908. január 8-án született gróf szentegyedi és cegei Wass Albert erdélyi magyar író és költő, rá emlékezve jelent meg egy remek írás "Az én Wass Albertem" címmel, ezúton is köszönöm annak az ismerősömnek, aki megosztotta és így eljuthatott hozzám.

A cikk döbbenetes módon tulajdonképpen szinte egy az egyben az én találkozásomat írta meg az írófejedelemmel. Valódi időutazás volt olvasni, visszarepített az önfeledt, világot teljesen kizáró könyvhabzsolás éveibe, amikor egyik Wass Albert könyvet a másik után faltam, egyszerűen nem tudtam betelni nemcsak Erdély varázslatos világával (a floridai években ott íródott, helyi témájú könyvek is mind kiválóak), hanem azzal a zseniális írói eszköztárral, amely egy bővített mondat alatt olyan elemi erővel vetít eléd egy tájat, környezetet, hangulatot, feszültséget, amilyet talán egyetlen más írónál sem tapasztaltam.

A cikk jogos kérdéssel zárul: vajon jó gondolat-e Wass Albert kötelező tananyagként történő bevezetése ahhoz, hogy a fiatal korosztály is találkozzon vele... Csodásak a meséi (a gyermekeinket is rabul ejtette az erdei tündérvilág), de ha már lehetőség nyílik arra, hogy az iskolások tanórán ismerkedjenek meg vele, én mindenképpen az idősebb felsős és a gimnáziumi tananyagban ragadnám meg az alkalmat, hogy akár csak szövegszemelvényeken keresztül találkozhassanak fele a serdülő tizenévesek. 

"Kicsit félek, hogy a kötelező jelleg, vagy a nem megfelelő tálalás csorbát ejt az utánam érkező fiatalok katarzisán, de nagyon remélem, hogy a fenti iromány azért minél többeknek kedvet ad ahhoz, hogy legközelebb Wass Albert műveit emeljék le a könyvesbolt polcáról, vagy újraolvassák az otthoni példányokat. Megéri." - írja az ajánlott cikk szerzője. Annyit tennék hozzá, hogy akik már olvasták és megkedvelték, adják a fiatalok kezébe kedvenc könyvüket, a személyes ajánlás a legjobb. Én is ezt fogom tenni a rám bízottakkal.

A Gyűrűk Ura és Tolkien többet üzen, mint gondolnád - 125 éve született Tolkien, a "legkatolikusabb író"

Valószínűleg kevés olyan ember akad, aki ne hallott volna a Gyűrűk Ura, a Hobbit (korábban A babó) vagy a Szilmarillok regényfolyamáról, a könyvek és a filmek egyaránt megragadták a nagyközönség figyelmét.

A szerző, John Ronald Reuel Tolkien (1892-1973) neves angol nyelvész és filológus, aki több évtizedes munkával magával ragadó mitológiát teremtett egész Európa, sőt a világ számára. Születésének 125. évfordulójára készülve sokan méltatták lenyűgöző alkotásait, kiemelve a keresztény értékek befogadása és megszilárdítása érdekében tett zseniális eszközkészletét.

Sokan elemezték azokat a kulcsjeleneteket a Peter Jackson által rendezett filmekből, amelyekben nyíltan vagy burkoltan állít az író párhuzamot az evangéliumi történések és a film cselekményének fordulópontjai között, rendszeresen megjelennek a moliére-i kifejezéssel "rezonőr"-nek is nevezhető, allegórikus szereplők, akik letisztultan, de végtelenül érzékeny és intelligens módon, nem szájbarágósan összefoglalják, el is mondják, mit üzen a cselekmény a nézőnek.

A filmek vetítésének kezdetekor még nagyon kicsik voltak a gyermekeink, és emlékszem, komoly koncepciós vita zajlott a szülői társadalomban, hogy vajon szabad-e nekik egy ilyen "borzalmakkal teli", "szörnyes" filmet megnézni. Számunkra a kérdés az első film megtekintése utána teljesen egyértelmű volt: IGEN! Sőt, meg KELL nekik nézni, persze szülői felügyelettel. A kicsikkel nem moziban, hanem a video/DVD kiadások megjelenése után otthon izgultuk végig a filmeket, és vetítjük le ma is, időről-időre.

Az alábbi válogatásban néhány olyan részletet szeretnék kiemelni, amelyeket akkor visszatekertünk, meghallgattunk-néztünk és megbeszéltünk. Felemelő, feladatot és reményt adó, megható, a világgal és magunkkal szembesítő, elgondolkodtató jelenetek. Érdemes megnézni és jól megrágni, megbeszélni... felnőttnek és gyereknek egyaránt örök érvényű üzenetek.

Egy személyes, de mégsem magányos küzdelem a végtelen óceánnal - Fa Nándor az én hősöm

"Amikor úgy érezzük, hogy már semmi sem maradt, jártányi ereje sincs az embernek, akkor még mindig óriási tartalékaink vannak, amire átkapcsol az ember agya. Ezt én már rég tudom, de mindig meglep, hogy mennyire okosan vagyunk mi megkreálva. Az biztos, hogy az az értelem, ami létrehozott bennünket, az lényegesen magasabb szintű, mint mi, és pontosan tudja, hogy miért kreált bennünket ilyenre."

Ezt írta 2017. január 6-án délután hajónapjójába Fa Nándor, valahol a Horn-fok előtt, "ahol jóval a jéghatár fölött több jéghegy is sodródik”, amikor már 61 napja hajózott nonstop versenyben a Föld körül, egyedül, de mégsem magányosan az általa tervezett és épített 60 lábas vitorlás, a Spirit of Hungary fedélzetén.

  Akárcsak én, a kedves olvasó is biztos sokat hallott már Nándiról, barátjával, Gál Józseffel közösen hajózták körbe első magyarként a Földet Szent Jupát nevű hajójukkal, majd 1992-ben ő volt az első nem francia versenyző a leghíresebb, egyszemélyes földkerülő vitorlásversenyes, a Vendée Globe-on és rögtön 5. helyen végzett. 2016. november 6-án a franciaországi Les Sables-D'Olonne-ból indulva futott neki 63 évesen a harmadik Vendée Globe-jának, és jelenleg a legdélibb szárazföldi pont, a Dél-Amerika csúcsún lévő Horn-fok felé hajózik, úgy, hogy a 8. helyen áll, a 29 indulóból megmaradt 18 versenyző között. Úgy, hogy a teljes mezőnyből ő az EGYETLEN versenyző, aki nem tenger vagy óceán partján élő, hajós nemzetből származik.

Bár a mai információtechnológia mellett sokkal többet tudunk a versenyről valós időben, mégsem értettem volna meg, mekkora teljesítmény is ez, ha Ruják István és Füzi Péter barátaim, akik maguk is vitorlásversenyzők voltak, nem tesznek közzé Nándi heroikus küzdelméről kiváló írásokat.

Azóta folyamatosan követem a bejegyzéseket, olvasom a hajónaplót, feliratkoztam az élő bejelentkezésekre a VG stúdiójából, egyszóval, teljesen rabul ejtett, nemcsak az, hogy van egy ilyen kivételes magyar versenyzőnk, aki 63 évesen és hihetetlen felkészülten képviseli hazánkat a világ előtt, hanem az egész verseny szellemisége, az, amilyen alázattal állnak a versenyzők és az egész team a verseny, a feladat és egymás előtt. Ahogy próbálják egymást segíteni, bátorítani, ahogy szurkolnak annak, hogy a másik meg tudjon oldani egy nehéz helyzetet.

Mert hogy ez a verseny nem az egymás elleni küzdelemről szól, ahogy ezt Fa Nándor is végtelenül szimpatikusan üzente több bejelentkezésében. A maga elé kitűzött feladatot akarja megoldani, úgy, ahogy ezt előtte eltervezte, ha törik, ha szakad. És mindezt egy lenyűgöző hajó fedélzetén, amelyet Spirit of Hungary-nek, azaz Magyarország Lelkének/Szellemiségének nevezett el. Hát nem szenzációs? Szerintem ez a magyarok igazi szellemisége, és akár tud róla Nándi, akár nem, fantasztikusan sokat jelent ez nemcsak nekünk, magyaroknak, de az egész világnak, amikor a magyarokról alkotnak képet, véleményt.

Isten segítsen utadon, Nándi, jó szelet, várunk nemsokára Les Sables-D'Olonne-ban!