A cikk döbbenetes módon tulajdonképpen szinte egy az egyben az én találkozásomat írta meg az írófejedelemmel. Valódi időutazás volt olvasni, visszarepített az önfeledt, világot teljesen kizáró könyvhabzsolás éveibe, amikor egyik Wass Albert könyvet a másik után faltam, egyszerűen nem tudtam betelni nemcsak Erdély varázslatos világával (a floridai években ott íródott, helyi témájú könyvek is mind kiválóak), hanem azzal a zseniális írói eszköztárral, amely egy bővített mondat alatt olyan elemi erővel vetít eléd egy tájat, környezetet, hangulatot, feszültséget, amilyet talán egyetlen más írónál sem tapasztaltam.
A cikk jogos kérdéssel zárul: vajon jó gondolat-e Wass Albert kötelező tananyagként történő bevezetése ahhoz, hogy a fiatal korosztály is találkozzon vele... Csodásak a meséi (a gyermekeinket is rabul ejtette az erdei tündérvilág), de ha már lehetőség nyílik arra, hogy az iskolások tanórán ismerkedjenek meg vele, én mindenképpen az idősebb felsős és a gimnáziumi tananyagban ragadnám meg az alkalmat, hogy akár csak szövegszemelvényeken keresztül találkozhassanak fele a serdülő tizenévesek.
"Kicsit félek, hogy a kötelező jelleg, vagy a nem megfelelő tálalás csorbát ejt az utánam érkező fiatalok katarzisán, de nagyon remélem, hogy a fenti iromány azért minél többeknek kedvet ad ahhoz, hogy legközelebb Wass Albert műveit emeljék le a könyvesbolt polcáról, vagy újraolvassák az otthoni példányokat. Megéri." - írja az ajánlott cikk szerzője. Annyit tennék hozzá, hogy akik már olvasták és megkedvelték, adják a fiatalok kezébe kedvenc könyvüket, a személyes ajánlás a legjobb. Én is ezt fogom tenni a rám bízottakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése