Mi köze Istennek egy fegyvertelen katonához? - Mel Gibson ütős válasza december vége óta a hazai mozikban

Még szeptember elején csíptem el a YouTube-on egy rövid hírt arról, hogy 10 perces álló tapssal ünnepelte a szakmai közönség Mel Gibson "Hacksaw Ridge" című filmjének bemutatóját a Velencei Filmfesztiválon. A Passió és az Apocalypto lenyűgöző élménye, Mel kérlelhetetlenül önkritikus és végtelenül alázatos, keresztény filmrendezői felfogása éppen elég mély és pozitív élményt hagyott bennem korábbi filmjei alkalmával ahhoz, hogy azonnal tűvé tegyem az internetet minden lehetséges információért.

Bár rögtön el is szomorodtam, mert az ígéret szerint csak december végén kezdték vetíteni a magyar mozikban... de a köztes idő éppen jó volt arra, hogy gyakorlatilag mindent megtudjak arról, miről is szól ez a film valójában. Az első dolog, amire felfigyeltem a film készítőivel és szereplőivel tartott sajtótájékoztatók felvételein, hogy nemcsak Mel simogatja és pödörgeti zavartan Mikulásra emlékeztető, furcsa szakállát, hanem az összes szereplő, egytől-egyig milyen zavarba ejtő alázattal, szinte feszengve nyilatkozik arról, mekkora megtiszteltetés volt számára az, hogy lehetőséget kaphatott a filmben. A főszereplő, Andrew Garfield szavait hallgatva talán nem is kell ehhez több magyarázat...

George Crosby producer egyenesen így nyilatkozott arról, hogy is vette rá őt magát az igaz történet arra, hogy életében először produceri feladatot vállaljon:

“Habár kreatív igazgató és gyártási vezető voltam éveken keresztül, nem volt bennem igazán vágy, hogy producere legyek egy filmnek egészen addig, amíg kedves barátom, Stan Jensen, aki Hetednapi Adventista, megosztotta velem Desmond T. Doss tizedes, a történelem első fegyver nélküli szolgálatot teljesítő katonájánk történetét, aki elnyerte a Kongresszusi Becsület Érdemérmet. Teljesen magával ragadott a történet, és benne akartam lenni a produkcióban elejétől a végéig. Milyen inspiráló ember volt ez a Desmond - az igazi Forest Gump -, egy ember, aki megtagadta, hogy öljön, vagy akár megérintsen egy fegyvert még az alapkiképzés alatt is. Megverték, kicsúfolták, gyávának bélyegezték, de ő ezzel mit sem törődött. Ezek egyedül rá és Istenre tartoztak, és eltökélte, hogy szolgálni fogja a hazáját a maga módján, bármi is következzen, és sosem adta fel. Akármilyen hihetetlenül hangzik is, Desmond megmentett legalább 75 életet az Okinavai Csatában, a hitét használva egyedüli fegyverként.“

Egy igaz történetről van szó, egy olyan valós személyről, Desmond Doss közlegényről (később előléptették tizedessé), akinek legendája futótűz-szerűen terjedt el az egész Egyesült Államokban a második világháború után, akiről a MARVEL-hősökkel és Amerika Kapitánnyal vetekedő képregény-sorozat is készült, de aki soha, senkinek nem engedte meg, hogy az általa hősiesnek egyáltalán nem gondolt tetteit megfilmesítsék - attól félt ugyanis, hogy a hőstettek bemutatása háttérbe szorítja azt az isteni gondviselési tervet, szándékot, amelynek ő csak egyszerű eszköze volt. Így éldegélt, visszavonultan, fél tüdővel és gyakorlatilag süketen (egy implantátum segítségével tudott egy idő után hallani és kommunikálni), amikor végül, 2006-ban bekövetkezett halála előtt négy évvel Terry L. Benedict fiatal, dokumentumfilmes újságíróval kialakult barátsága kapcsán vállalta, hogy volt családtagjaival, barátaival és volt katonatársaival együtt kamera elé áll, és filmre veszik visszaemlékezéseiket. Az ugyanolyan mély alkotói alázatot tükröző, rendkívüli dokumentumfilm (magyar felirattal megtekinthető itt) olyan jól sikerült, hogy közönségdíjat nyert a 2004-es Cinequest filmfesztiválon, és egy másik díjat is kapott ugyanezen a megmérettetésen.

Többet nem is szaporítom a szót, beszéljenek a filmek, de ha eddig nem látta valaki az új mozit, mindenképpen azt javaslom, nézze meg először egy nyugodt estén a dokumentumfilmet, ugyanis abból lehet igazán megérteni, miért is választotta Mel Gibson ezt a történetet és forgatókönyvet (állítólag azért, hogy "visszatérjen" és Hollywood visszafogadja őt, bár szerintem ez egy nagy marhaság, ugyanis a Passiót sem azért választotta, és ettől a filmtől sem fogják visszafogadni, nem a viselt dolgai miatt, hanem mert egyszerűen a mai médiavilágban ez a film olyasvalamit üzen, ami nem rendszer-konform, és nem szabad róla túl sokat beszélni).

 A mozifilm egyetlen "hibája" ugyanis, hogy az utolsó felvonásban nem tudja (vagy talán nem is szándéka) elég mélyen bemutatni azt, amit katonatársai - akikkel a poklot sokszorosan megjárták Okinawán - többször is megpróbálnak megfogalmazni: a bátorság, merészség, hősiesség, kitartás, emberfeletti akarat nem megfelelő magyarázatok arra, ami Desmond T. Doss tetteiben megvalósult, akkor, ott, az embertelen pusztítás kellős közepén. Ő maga volt a megtestesült hit és isteni akarat, valaki, aki Isten megbízásából köztünk járt, és minden tettét Teremtőjének rendelve alá, az Ő nevében, Őérte, az Ő kinyújtott kezeként cselekedett.